A 2007. évi adóbevalláshoz fűződő 2008-ban leadott 1%-os rendelkező nyilatkozatok esetében már az új törvény érvényes:
Mire használhatja fel a szervezet a kapott 1%-ot?
Közcélú tevékenységre (szervezet létesítő okiratában alaptevékenységként meghatározott)
Működésre (együttes összege az évente kiutalt költségvetési támogatás 30%-át nem haladhatja meg) Különösen az alábbiak vehetők figyelembe: bérköltség, székhely, működési hely − kivéve, ha az valamely alapító, tag, vezető tisztségviselő, alkalmazott vagy ezek közeli hozzátartozójának magánlakása is egyben − fenntartásával és működtetésével kapcsolatos költségek; (különösen az ingatlan bérleti díja és a kedvezményezettet terhelő közműdíjak), postaköltségek, telefon-, internetszolgáltatás alapdíja (kommunikációs költségek).
(eddig csak közcélú tevékenységre)
Mit kell tennie a szervezetnek a kapott 1% felhasználása után?
A törvénymódosítás a kapott összegek felhasználásával történő elszámolás megkönnyítését, ingyenessé tételét szolgálja. A civil szervezeteknek és intézményeknek nem kell költséges sajtóközleményként közzétenniük, hogy mire használták az előző évben kapott összeget, hanem az összeg felhasználására vonatkozó adatokat az átutalást követő év október 31-ig az állami adóhatóság részére elektronikus úton kell megküldeniük, melyet az továbbít a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felé. A beszámolókat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium ingyenesen közzé teszi a civil szervezetekkel foglalkozó honlapján november 30-ig, és ezek egy évig nem távolíthatóak el onnan.
Azon szervezetnek, amely rendelkezik általa fenntartott, vagy a megbízása alapján működtetett olyan saját honlappal (melynek tartalmáért ő felel), a közleményét e felületen is el kell helyeznie az átutalást követő év december 15. napjáig, és azt legalább egy évig nem távolíthatja el.
4. Mit kell tennie az APEH-nak a kedvezményezett szervezettel kapcsolatban?
Ha a szükséges nyilatkozatok valamelyike hiányzik vagy a fenti 1. pontban felsorolt további feltétel valamelyike nem teljesül, akkor az APEH az adózó nyilatkozata ellenére sem utalja át a felajánlott 1%-okat. Ha az APEH a nyilatkozatokat valamilyen okból nem fogadja el, akkor erről határozatot kell hoznia, amelyet a kedvezményezett kérelmére az a bíróság, amelynél a kedvezményezett nyilvántartásba vétele történt (vagy ennek hiányában a kedvezményezett címe szerint illetékes bíróság) megváltoztathatja egy nemperes eljárás keretében 15 napon belül a feltételek fennállásának megállapítása esetén. Ha a szükséges nyilatkozatok és az igazolás hiánytalanok (és tartalmuk valódisága nem kérdéses), valamint a fenti 1. pontban felsorolt további felétetlek is teljesültek, akkor az APEH a nyilatkozatok benyújtásától számított 30 napon belül, de legkésőbb 2008. december 15-ig, köteles átutalni a kedvezményezett szervezet számára felajánlott 1%-okat.
Ha az APEH 2008. december 15-ig a rendelkező magánszemélyt az APEH érdekkörébe tartozó érvénytelenségről nem értesíti és az általa megjelölt kedvezményezett szervezet az APEH internetes holnapján közzétett tájékoztatóban szerepel, akkor a kérelmet teljesítettnek kell tekinteni. Ha a rendelkező nyilatkozatban foglalt kérelem a kedvezményezettel kapcsolatos körülmény miatt érvénytelennek minősül, akkor az APEH az adózót az indok megjelölése és határozat elfogadása nélkül, az elutasítást követő 30 napon belül értesíti.
A társadalmi szervezetek részére átutalt összeg olyan költségvetési támogatásnak minősül, amelynek törvényszerű felhasználását az APEH ellenőrizheti. A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás esetén az APEH erről határozatot hoz, és ennek alapján az összeget visszafizetteti.
Az APEH internetes honlapján tájékoztatást nyújt az 1%-os rendelkezések kedvezményezettjeinek nevéről, székhelyéről, adószámáról (2008 őszétől), az adott évi állampolgári rendelkezések együttes összegéről. A jogszabályi feltételeknek megfelelő, ténylegesen támogatásban részesült kedvezményezettekről szóló tájékoztatót az APEH honlapja a rendelkezési év december 31-ét (jelen esetben 2008. december 31-ét) követően tartalmazza.
2008. szeptember 4., csütörtök
2008. augusztus 4., hétfő
A számlára vonatkozó szabályok
A számlában feltüntetett adó a számla kiállítójától követelhető, függetlenül attól, hogy azt helyes jogszabályi értelmezés alapján állapította-e meg, vagy az adót helyesen számolta-e ki.
A számlára vonatkozó alapvető szabályokat elsődlegesen az Általános forgalmi adóról szóló törvény és a Számvitelről szóló törvény határozza meg.
Az Általános forgalmi adóról szólótörvény - rendeltetésének megfelelően- a számlát az adó nyomon követésnek eszközeként, a Számviteli törvény pedig, mint a gazdasági esemény nyilvántartására alkalmas számviteli bizonylatként határozza meg.
Más jogszabályok - alapvetően törvényi felhatalmazás alapján - ezen számviteli bizonylatok (valamint nyugtaadást biztosító pénztárgépek, taxaméterek (és ide sorolva az elektronikus számlát) kiállításával, a számlázásra vonatkozó kapcsolatos szabályok előírásával, az adóazonosításra alkalmassággal, a számla befogadás szabályaival kapcsolatos előírásokat tartalmazzák.
Az adóalany csak számla birtokában gyakorolhat levonási jogot - a számla igazolja, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást az adóalany vásárolta meg és csak arra az adóra nézve gyakorolhat adólevonási jogot, amelyet a számlában feltüntettek, a feltüntetett adó erejéig.
A számlázással összefüggő szabályokat a korábbi szabályozáshoz képest a 2008. január 1-jétől hatályba lépett 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) jelentősen módosította.
A számlázással kapcsolatos rendelkezéseket az Áfa tv. 159-178. paragrafusai tartalmazzák.
Számlázás és bizonylatolás szabályai
2008-tól a számlázás alapvető szabályai között a korábbi évekhez képest változás, hogy igazodva a 6. irányelvként definiált hozzáadott érték adóról szóló 2006/112-es EK irányelv rendelkezéseihez, ennek figyelembe vételével a bizonylatolás tekintetébe részletesebb szabályok kerültek meghatározásra.
Mint ismeretes az irányelv részletesen szabályozza számlázásra és a számla kötelező adattartalmára vonatkozó előírásokat, melynél szigorúbb, de enyhébb szabályokat sem, több, vagy kevesebb adat feltűntetését a tagállamoknak meghatározni nem lehet.
Azonban a számla kibocsátója saját hatáskörében dönthet arról, hogy a minimális tartalmi követelményekhez képest bővebb adattartalommal bocsátja ki a számlát (kevesebbel nem teheti meg!).
Az adóalany köteles a termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni, és ha figyelembe vesszük, a számviteli törvény szabályait ezt azonnal meg kell tennie.
Számlát kell kibocsátani akkor is, ha: - a számlakibocsátó részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet, ekkor a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható, - a számlakibocsátó részére adóalanyként és/vagy jogi személynek nem minősülő személy, szervezet előleget fizet, és ha kifejezetten kéri a számla kibocsátását, ekkor a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható, - a számlakibocsátó belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában, pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.
Újdonságként jelentkezik, hogy a számla kibocsátására nem csak saját maga a kötelezett, hanem megbízása alapján és képviseletében az általa választott meghatalmazott is eleget tehet.
Ezt a megbízást a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen kötelező jelleggel írásban kell rögzíteni, melynek során részletesen meghatározzák a számlakibocsátás elfogadásának feltételeit és módját.
A meghatalmazás szólhat egy adott ügyletre vagy a számlakibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére. Ha azonban a számlakibocsátás meghatalmazott útján történik, akkor a számla kibocsátásból eredő kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős még abban az esetben is, ha a felek ettől eltérően állapodtak meg.
A meghatalmazott útján történő számlakibocsátási kötelezettség teljesítésének kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
A megbízás szabályait a Ptk. 474-483. paragrafusai, a meghatalmazás részletszabályait, pedig a Ptk. 222-223. paragrafusai tartalmazzák.
A számla kibocsátására főszabályként 15 napon belül eleget kell tenni. A kibocsátás időpontját viszonyíthatjuk a teljesítés időpontjához, de előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításához is.
Azonban figyeljünk arra, hogy a 15 napos határidőből ne csússzunk ki, ugyanis 2008-tól emelkedtek a bírságtételek, és az Art 45. paragrafusában megfogalmazott bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása adókötelezettség nem teljesítésének minősül, mely után akár 500 000 forintig terjedő mulasztási bírság szabható ki.
Sőt, érdemes vigyázni, nehogy az adóhatóság az Art. 172. § (2) bekezdését alkalmazza (pedig elvileg a lehetősége meglesz rá), mely szerint az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a számla, egyszerűsített számla, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, illetőleg a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki!
A számlát nem kötelező kézzel aláírni, azonban az elektronikus formában kibocsátott számla esetében legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni.
A számlára vonatkozó alapvető szabályokat elsődlegesen az Általános forgalmi adóról szóló törvény és a Számvitelről szóló törvény határozza meg.
Az Általános forgalmi adóról szólótörvény - rendeltetésének megfelelően- a számlát az adó nyomon követésnek eszközeként, a Számviteli törvény pedig, mint a gazdasági esemény nyilvántartására alkalmas számviteli bizonylatként határozza meg.
Más jogszabályok - alapvetően törvényi felhatalmazás alapján - ezen számviteli bizonylatok (valamint nyugtaadást biztosító pénztárgépek, taxaméterek (és ide sorolva az elektronikus számlát) kiállításával, a számlázásra vonatkozó kapcsolatos szabályok előírásával, az adóazonosításra alkalmassággal, a számla befogadás szabályaival kapcsolatos előírásokat tartalmazzák.
Az adóalany csak számla birtokában gyakorolhat levonási jogot - a számla igazolja, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást az adóalany vásárolta meg és csak arra az adóra nézve gyakorolhat adólevonási jogot, amelyet a számlában feltüntettek, a feltüntetett adó erejéig.
A számlázással összefüggő szabályokat a korábbi szabályozáshoz képest a 2008. január 1-jétől hatályba lépett 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) jelentősen módosította.
A számlázással kapcsolatos rendelkezéseket az Áfa tv. 159-178. paragrafusai tartalmazzák.
Számlázás és bizonylatolás szabályai
2008-tól a számlázás alapvető szabályai között a korábbi évekhez képest változás, hogy igazodva a 6. irányelvként definiált hozzáadott érték adóról szóló 2006/112-es EK irányelv rendelkezéseihez, ennek figyelembe vételével a bizonylatolás tekintetébe részletesebb szabályok kerültek meghatározásra.
Mint ismeretes az irányelv részletesen szabályozza számlázásra és a számla kötelező adattartalmára vonatkozó előírásokat, melynél szigorúbb, de enyhébb szabályokat sem, több, vagy kevesebb adat feltűntetését a tagállamoknak meghatározni nem lehet.
Azonban a számla kibocsátója saját hatáskörében dönthet arról, hogy a minimális tartalmi követelményekhez képest bővebb adattartalommal bocsátja ki a számlát (kevesebbel nem teheti meg!).
Az adóalany köteles a termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni, és ha figyelembe vesszük, a számviteli törvény szabályait ezt azonnal meg kell tennie.
Számlát kell kibocsátani akkor is, ha: - a számlakibocsátó részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet, ekkor a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható, - a számlakibocsátó részére adóalanyként és/vagy jogi személynek nem minősülő személy, szervezet előleget fizet, és ha kifejezetten kéri a számla kibocsátását, ekkor a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható, - a számlakibocsátó belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában, pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.
Újdonságként jelentkezik, hogy a számla kibocsátására nem csak saját maga a kötelezett, hanem megbízása alapján és képviseletében az általa választott meghatalmazott is eleget tehet.
Ezt a megbízást a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen kötelező jelleggel írásban kell rögzíteni, melynek során részletesen meghatározzák a számlakibocsátás elfogadásának feltételeit és módját.
A meghatalmazás szólhat egy adott ügyletre vagy a számlakibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére. Ha azonban a számlakibocsátás meghatalmazott útján történik, akkor a számla kibocsátásból eredő kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős még abban az esetben is, ha a felek ettől eltérően állapodtak meg.
A meghatalmazott útján történő számlakibocsátási kötelezettség teljesítésének kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
A megbízás szabályait a Ptk. 474-483. paragrafusai, a meghatalmazás részletszabályait, pedig a Ptk. 222-223. paragrafusai tartalmazzák.
A számla kibocsátására főszabályként 15 napon belül eleget kell tenni. A kibocsátás időpontját viszonyíthatjuk a teljesítés időpontjához, de előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításához is.
Azonban figyeljünk arra, hogy a 15 napos határidőből ne csússzunk ki, ugyanis 2008-tól emelkedtek a bírságtételek, és az Art 45. paragrafusában megfogalmazott bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása adókötelezettség nem teljesítésének minősül, mely után akár 500 000 forintig terjedő mulasztási bírság szabható ki.
Sőt, érdemes vigyázni, nehogy az adóhatóság az Art. 172. § (2) bekezdését alkalmazza (pedig elvileg a lehetősége meglesz rá), mely szerint az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a számla, egyszerűsített számla, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, illetőleg a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki!
A számlát nem kötelező kézzel aláírni, azonban az elektronikus formában kibocsátott számla esetében legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni.
A sávos adókulcs alkalmazása
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 19. §-ának 2008. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint az adózó választhat, hogy a pozitív adóalap teljes összegére a 16%-os, vagy - a törvényi feltételek figyelembevételével - az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó összegéig 10%-os és csak az e feletti összegre 16%-os mértékkel határozza meg fizetendő adóját. A kedvezményes adókulcs szerinti adófizetéssel - a Tao. tv. 2. § (2) bekezdése szerinti adóalanyok körében - az adóalapot sajátos szabályok szerint meghatározó szervezetek a következők szerint élhetnek.
A közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, felsőoktatási intézmény, európai területi együttműködési csoportosulás a sávos adókulcsot a Tao. tv. 9. § (6) bekezdése szerint meghatározott adóalapra alkalmazhatja.
A közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, felsőoktatási intézmény, európai területi együttműködési csoportosulás a sávos adókulcsot a Tao. tv. 9. § (6) bekezdése szerint meghatározott adóalapra alkalmazhatja.
Sportoló juttatásai
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 5. §-a alapján az amatőr sportoló ingyenes megbízási jogviszonyban áll. Díjazásban nem részesülhet, viszont a következő juttatásokat kaphatja:
a) az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, illetve az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás,
b) a kiemelkedő sportteljesítményért nyújtott eredményességi elismerés (pénzbeli elismerés, érem, ajándéktárgy stb.),
c) a szponzorálási szerződés keretében nyújtott támogatás.
A jelzett juttatásokat - feltéve, hogy e szerződés alapján kerül sor kifizetésükre - az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell adózás szempontjából minősíteni.
Ennek megfelelően - amennyiben tételes költségelszámolást választ - megilletheti őt saját tulajdonú személygépkocsi használat esetén a 9 Ft/km költségtérítés is.
a) az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, illetve az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás,
b) a kiemelkedő sportteljesítményért nyújtott eredményességi elismerés (pénzbeli elismerés, érem, ajándéktárgy stb.),
c) a szponzorálási szerződés keretében nyújtott támogatás.
A jelzett juttatásokat - feltéve, hogy e szerződés alapján kerül sor kifizetésükre - az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell adózás szempontjából minősíteni.
Ennek megfelelően - amennyiben tételes költségelszámolást választ - megilletheti őt saját tulajdonú személygépkocsi használat esetén a 9 Ft/km költségtérítés is.
Árfolyamválasztás a számviteli politikában
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 60.§-a meghatározza azokat a szabályokat, melyek keretei között a számviteli politikánkban meg kell állapítanunk azt az árfolyamot, melyet a kettős könyvvitel vezetése során, valamint az analitikus nyilvántartásokban alkalmazunk. A választás minden esetben kötelező, ha forintban vezetjük könyveinket és valutás vagy devizás ügylet fordul elő a tevékenységünk során. (Nem minősül ilyennek, ha olyan szerződést kötünk, amely ugyan deviza-alapú, de a számlázás és a fizetés is forintban történik. Például bérleti díj 20 euró/négyzetméter, és a megállapodott időpont szerinti forintárfolyamon számláznak.)
Általános módszer
A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát - a választott - hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.
A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valuta
Ettől a szabálytól el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán, - ennek hiányában, országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján, - a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.
Csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon
A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál, a devizavételi és deviza-eladási árfolyam átlaga helyett, valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon is. Az általános szabályok szerinti értékeléstől eltérő értékelésből adódó különbözetet viszont a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. E választás feltétele az is, hogy az általános értékelési előírás alkalmazásának az eszközökre és a forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős legyen, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye az általános szabályok mellett nem teljesülne. Ebből nyilvánvaló, hogy ezt a "helyettesítő" módszert csak akkor választhatjuk, ha meg tudjuk indokolni számszerűsítve is, és a "jelentős mértékű eltérést" definiáljuk a számviteli politikánkban. Ezen kívül a kiegészítő mellékletben történő bemutatás miatt folyamatosan két módszerrel végezzük az átszámítást. Egyébként ez biztosíthatja annak bizonyítékát, hogy a jelentős eltérés még mindig fennáll.
A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni a deviza- és valutakészletek forintra átváltásával kapcsolatos árfolyamnyereséget, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamnyereséget. Ugyanennek a fordítottja árfolyamveszteségként a pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása.
2008-tól jelentkezik még az a technikai árfolyam-különbözet is, amelyet az általános forgalmi adóról szóló törvény különböző előírásai miatt kell elszámolnunk.
Viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk akkor, ha valuta vagy deviza beszerzéséről van szó, melynek ellenértékét közvetlenül a bankunknak fizetjük forintban. Ilyenkor olyan árfolyamon kell értékelni, amennyit ténylegesen fizettünk érte forintban. Ebben az esetben tehát nincs választási lehetőségünk. Kivételt jelentenek azok a vállalkozások, amelyek alkalmazzák a valós értéken történő értékelést, mert ők a megszerzett valutakészletet vagy devizakészletet a szerzés napjára vonatkozó általuk választott árfolyamon értékelik, s így árfolyam-különbözetük keletkezik.
Ne feledjük azt sem, hogy ha a cég bankkártyájával fizetünk külföldön, akkor sem vonatkoztathatunk el az általános szabályoktól. Sok kisvállalkozásnak van ilyen ügylete még akkor is, ha rendszeres külföldi kapcsolatai nincsenek. Árfolyam-különbözet ebben az esetben is keletkezik. A bankkártyás fizetéskor gyakorlatilag megbízást ad a vevő a számlavezető banknak, hogy a fedezet erejéig teljesítsen kifizetést (átutalást) a kedvezményezett kereskedő vagy szolgáltató számlavezető bankja számára. (A szakmában vita van arról, hogy ez most előlegnek minősül, vagy pedig egy pénzügyileg azonnal teljesített technikai kötelezettségről van szó. Valójában nem lőnek vele nyulat, hogy a 3-as számlaosztályban vagy a 4-es számlaosztályban nyitunk-e technikai számlát. Egy külön számla azonban mindenképpen szükséges.) Tudjuk azt, hogy ha bankkártyával fizetünk külföldön, akkor a bankunk az adott tételt utólag, egy későbbi (előfordul, hogy egy-két héttel későbbi) napra vonatkozó banki eladási árfolyamon számolja át és terheli meg forintbankszámlánkat. Ugyanakkor a beszerzés napjára vonatkozó devizás számlával is rendelkezünk.
A külföldi beszerzésért fizetett összeget a beszerzés napjára (teljesítés) vonatkozóan, a vállalkozás választott árfolyamán kell forintra átszámítani, és egy technikai számlán - például a 479 Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek számlán vagy előleg számlán - nyilvántartani addig, amíg a vevő számlavezető bankja megterheli a bankszámlánkat. A bankkivonatban szereplő adatok alapján, az abban szereplő időponttal kell a pénzeszközcsökkenést ezzel a technikai kötelezettség számlával szemben - a deviza bekerülési árfolyama szerinti értéken - elszámolni. Az így keletkező árfolyam-különbözetet pedig az általános szabályoknak megfelelően a pénzügyi műveletek eredményében kell kimutatni.
Általános módszer
A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát - a választott - hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.
A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valuta
Ettől a szabálytól el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán, - ennek hiányában, országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján, - a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.
Csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon
A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál, a devizavételi és deviza-eladási árfolyam átlaga helyett, valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon is. Az általános szabályok szerinti értékeléstől eltérő értékelésből adódó különbözetet viszont a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. E választás feltétele az is, hogy az általános értékelési előírás alkalmazásának az eszközökre és a forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős legyen, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye az általános szabályok mellett nem teljesülne. Ebből nyilvánvaló, hogy ezt a "helyettesítő" módszert csak akkor választhatjuk, ha meg tudjuk indokolni számszerűsítve is, és a "jelentős mértékű eltérést" definiáljuk a számviteli politikánkban. Ezen kívül a kiegészítő mellékletben történő bemutatás miatt folyamatosan két módszerrel végezzük az átszámítást. Egyébként ez biztosíthatja annak bizonyítékát, hogy a jelentős eltérés még mindig fennáll.
A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni a deviza- és valutakészletek forintra átváltásával kapcsolatos árfolyamnyereséget, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamnyereséget. Ugyanennek a fordítottja árfolyamveszteségként a pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása.
2008-tól jelentkezik még az a technikai árfolyam-különbözet is, amelyet az általános forgalmi adóról szóló törvény különböző előírásai miatt kell elszámolnunk.
Viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk akkor, ha valuta vagy deviza beszerzéséről van szó, melynek ellenértékét közvetlenül a bankunknak fizetjük forintban. Ilyenkor olyan árfolyamon kell értékelni, amennyit ténylegesen fizettünk érte forintban. Ebben az esetben tehát nincs választási lehetőségünk. Kivételt jelentenek azok a vállalkozások, amelyek alkalmazzák a valós értéken történő értékelést, mert ők a megszerzett valutakészletet vagy devizakészletet a szerzés napjára vonatkozó általuk választott árfolyamon értékelik, s így árfolyam-különbözetük keletkezik.
Ne feledjük azt sem, hogy ha a cég bankkártyájával fizetünk külföldön, akkor sem vonatkoztathatunk el az általános szabályoktól. Sok kisvállalkozásnak van ilyen ügylete még akkor is, ha rendszeres külföldi kapcsolatai nincsenek. Árfolyam-különbözet ebben az esetben is keletkezik. A bankkártyás fizetéskor gyakorlatilag megbízást ad a vevő a számlavezető banknak, hogy a fedezet erejéig teljesítsen kifizetést (átutalást) a kedvezményezett kereskedő vagy szolgáltató számlavezető bankja számára. (A szakmában vita van arról, hogy ez most előlegnek minősül, vagy pedig egy pénzügyileg azonnal teljesített technikai kötelezettségről van szó. Valójában nem lőnek vele nyulat, hogy a 3-as számlaosztályban vagy a 4-es számlaosztályban nyitunk-e technikai számlát. Egy külön számla azonban mindenképpen szükséges.) Tudjuk azt, hogy ha bankkártyával fizetünk külföldön, akkor a bankunk az adott tételt utólag, egy későbbi (előfordul, hogy egy-két héttel későbbi) napra vonatkozó banki eladási árfolyamon számolja át és terheli meg forintbankszámlánkat. Ugyanakkor a beszerzés napjára vonatkozó devizás számlával is rendelkezünk.
A külföldi beszerzésért fizetett összeget a beszerzés napjára (teljesítés) vonatkozóan, a vállalkozás választott árfolyamán kell forintra átszámítani, és egy technikai számlán - például a 479 Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek számlán vagy előleg számlán - nyilvántartani addig, amíg a vevő számlavezető bankja megterheli a bankszámlánkat. A bankkivonatban szereplő adatok alapján, az abban szereplő időponttal kell a pénzeszközcsökkenést ezzel a technikai kötelezettség számlával szemben - a deviza bekerülési árfolyama szerinti értéken - elszámolni. Az így keletkező árfolyam-különbözetet pedig az általános szabályoknak megfelelően a pénzügyi műveletek eredményében kell kimutatni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
