Árfolyamválasztás a számviteli politikában

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 60.§-a meghatározza azokat a szabályokat, melyek keretei között a számviteli politikánkban meg kell állapítanunk azt az árfolyamot, melyet a kettős könyvvitel vezetése során, valamint az analitikus nyilvántartásokban alkalmazunk. A választás minden esetben kötelező, ha forintban vezetjük könyveinket és valutás vagy devizás ügylet fordul elő a tevékenységünk során. (Nem minősül ilyennek, ha olyan szerződést kötünk, amely ugyan deviza-alapú, de a számlázás és a fizetés is forintban történik. Például bérleti díj 20 euró/négyzetméter, és a megállapodott időpont szerinti forintárfolyamon számláznak.)

Általános módszer
A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát - a választott - hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valuta
Ettől a szabálytól el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán, - ennek hiányában, országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján, - a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.

Csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon
A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál, a devizavételi és deviza-eladási árfolyam átlaga helyett, valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon is. Az általános szabályok szerinti értékeléstől eltérő értékelésből adódó különbözetet viszont a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. E választás feltétele az is, hogy az általános értékelési előírás alkalmazásának az eszközökre és a forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős legyen, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye az általános szabályok mellett nem teljesülne. Ebből nyilvánvaló, hogy ezt a "helyettesítő" módszert csak akkor választhatjuk, ha meg tudjuk indokolni számszerűsítve is, és a "jelentős mértékű eltérést" definiáljuk a számviteli politikánkban. Ezen kívül a kiegészítő mellékletben történő bemutatás miatt folyamatosan két módszerrel végezzük az átszámítást. Egyébként ez biztosíthatja annak bizonyítékát, hogy a jelentős eltérés még mindig fennáll.

A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.

A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni a deviza- és valutakészletek forintra átváltásával kapcsolatos árfolyamnyereséget, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamnyereséget. Ugyanennek a fordítottja árfolyamveszteségként a pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása.

2008-tól jelentkezik még az a technikai árfolyam-különbözet is, amelyet az általános forgalmi adóról szóló törvény különböző előírásai miatt kell elszámolnunk.

Viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk akkor, ha valuta vagy deviza beszerzéséről van szó, melynek ellenértékét közvetlenül a bankunknak fizetjük forintban. Ilyenkor olyan árfolyamon kell értékelni, amennyit ténylegesen fizettünk érte forintban. Ebben az esetben tehát nincs választási lehetőségünk. Kivételt jelentenek azok a vállalkozások, amelyek alkalmazzák a valós értéken történő értékelést, mert ők a megszerzett valutakészletet vagy devizakészletet a szerzés napjára vonatkozó általuk választott árfolyamon értékelik, s így árfolyam-különbözetük keletkezik.

Ne feledjük azt sem, hogy ha a cég bankkártyájával fizetünk külföldön, akkor sem vonatkoztathatunk el az általános szabályoktól. Sok kisvállalkozásnak van ilyen ügylete még akkor is, ha rendszeres külföldi kapcsolatai nincsenek. Árfolyam-különbözet ebben az esetben is keletkezik. A bankkártyás fizetéskor gyakorlatilag megbízást ad a vevő a számlavezető banknak, hogy a fedezet erejéig teljesítsen kifizetést (átutalást) a kedvezményezett kereskedő vagy szolgáltató számlavezető bankja számára. (A szakmában vita van arról, hogy ez most előlegnek minősül, vagy pedig egy pénzügyileg azonnal teljesített technikai kötelezettségről van szó. Valójában nem lőnek vele nyulat, hogy a 3-as számlaosztályban vagy a 4-es számlaosztályban nyitunk-e technikai számlát. Egy külön számla azonban mindenképpen szükséges.) Tudjuk azt, hogy ha bankkártyával fizetünk külföldön, akkor a bankunk az adott tételt utólag, egy későbbi (előfordul, hogy egy-két héttel későbbi) napra vonatkozó banki eladási árfolyamon számolja át és terheli meg forintbankszámlánkat. Ugyanakkor a beszerzés napjára vonatkozó devizás számlával is rendelkezünk.

A külföldi beszerzésért fizetett összeget a beszerzés napjára (teljesítés) vonatkozóan, a vállalkozás választott árfolyamán kell forintra átszámítani, és egy technikai számlán - például a 479 Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek számlán vagy előleg számlán - nyilvántartani addig, amíg a vevő számlavezető bankja megterheli a bankszámlánkat. A bankkivonatban szereplő adatok alapján, az abban szereplő időponttal kell a pénzeszközcsökkenést ezzel a technikai kötelezettség számlával szemben - a deviza bekerülési árfolyama szerinti értéken - elszámolni. Az így keletkező árfolyam-különbözetet pedig az általános szabályoknak megfelelően a pénzügyi műveletek eredményében kell kimutatni.