A számláról

A számláról
2008.02.05, Forrás: Kovácsné Álmosdy Judit

Teljesítés időpontja
A régi általános forgalmi adóról szóló törvény értelmében is az értékesítés teljesítésének időpontjában kellett kiállítani a számlát - akkor is, ha erről sokan nem vettek tudomást -, hiszen a jogszabály a számviteli törvény előírásaira hivatkozott, mivel a számla is számviteli bizonylat. Tehát a gazdasági esemény megtörténtének időpontja volt a döntő. Az új áfa törvény szintén a teljesítés időpontjához fűzi a számlakibocsátás kötelezettségét elsődlegesen. Amennyiben ezt valamilyen érthető okból nem tudjuk megvalósítani, akkor a számla kiállítását 15 napon belül végre kell hajtanunk. Ennek a véghatáridőnek az elmulasztása már szankcionálható, hiszen főszabályként a teljesítés időpontja adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Amennyiben a teljesítés időpontja és a számlakibocsátás kelte nem esik egybe, akkor a teljesítési időpontnak is szerepelnie kell a számlán.
A számla kibocsátási határidőnek viszont semmi köze ahhoz, hogy a számlánkat mikor fizetik majd ki. A számvitelben sem véletlenül van teljesítés időpontja, és a pénzügyi teljesítés időpontja. A gazdasági esemény megtörténtének időpontjával rögzítjük a számla adatait, vagyis árbevétel, fizetendő áfa és vevőkövetelés keletkezik. Remélhetőleg ez jótékony hatással lesz a fizetési fegyelemre is, hiszen a számla befogadója nem kaphatja vissza a levonható áfáját, amíg ki nem fizette a számlát. A forgótőke mozgását akadályozzák a 60-90-180 napos fizetési határidők.
Tudjunk róla, hogy a fizetési határidő nem kötelező tartalmi eleme a számlának, hiszen az szerződéses kellék, a késedelmi kamattal együtt. Ez utóbbit felesleges ráírni a számlára, mert vagy a szerződésben szerepel vagy pedig a Ptk. előírásai a mérvadók, bármit is írunk a számla alján!
Tehát ezentúl nem tehetünk eleget vevőnk azon felszólításának, hogy ne számlázzunk felé addig, amíg ő pénzhez nem jut a saját vevőjétől. A számla kibocsátásának mind az áfások, mind pedig az evások esetében jelentősége van.

Részletfizetés illetve részteljesítés
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok között találjuk a részteljesítést. Az 57.§. szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. Ez általában az építőiparra jellemző, ahol részteljesítés esetén is adófizetési kötelezettség keletkezik. Az új áfatörvény 58.§-ának szövegezéséből néhányan arra a téves következtetésre jutottak, hogy ha egy terméket részletfizetéssel értékesítenek, akkor a részletekről külön-külön bocsátanak ki számlát. Ez az értelmezés téves. Mégpedig azért, mert ha vásárolok 10 db bontókalapácsot 3 havi részletre, ezek a termékek akkor sem oszthatók. Tehát egyszerre, a birtokba adáskor kell számlázni őket. A részletfizetés ebben az esetben csupán egy pénzügyi konstrukció, amelynek nincs köze az általános forgalmi adó szerint vagy a számvitel szerint értelmezhető teljesítéshez. Az ügylet a 10 db termék vevő részére történt átadáskor megvalósult. Még akkor is, ha tulajdonjog-fenntartással éltek a szerződésben.

Számlakibocsátó fizetendő áfája
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 147.§-a szerint, a törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki a számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket (16,67 és 4,76%) tüntet fel. Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az említett adatokat.
A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése tehát felelősséggel jár, hiszen az áthárított áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A törvény ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre, hogy mindenkit áfafizetésre kötelez, aki a számlájában áthárított adót, felszámított adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát jogosulatlanul állították ki a nevében (pl. ellopták a számlatömbjét).

Előleg
Termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Előlegfizetés esetén a számlát a fizetendő adó megállapításáig kell kibocsátani, de legkésőbb 15 napon belül. Vagyis amikor jóváírják a bankszámlánkon az előleget, az a dátum a teljesítés időpontja és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja is. Ez a szabály a régi áfatörvényben is így szerepelt. Főszabályként a jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
De fordított adózás esetén ez a szabály nem alkalmazható. Az eladó kapja az előleget, az ő bankszámláján írják jóvá, s ebben az időpontban kiállítja a számláját, de a fordított adózás miatt áfát nem tartalmaz az előleg, hiszen az eladó adófizetésre nem kötelezett. A vevőnél szintén nem keletkezhet még adófizetési kötelezettség, mert a törvény szerint a termék beszerzője illetve a szolgáltatás igénybevevője (vevő) a fizetendő adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján állapítja meg. A felsoroltak közül az az időpont alkalmazandó, amelyik a leghamarabb következik be. Tehát fordított adózás esetén az előleg nem áfás.